Johnny-kánk hamar beilleszkedett a családba, hál’ Istennek nem rágcsált nagyon szét semmi fontosabbat a lakásban; de a szobatisztaságán sokáig kellett dolgoznunk. Valószínüleg mi nem találtuk el, hogy neki pontosan mi az igénye és mikor. 🙁

De ez már mind a múlté. 

Azóta, a jelenben, Johnny rendszeresen itt van velem a rendelőben; hamar megszokta a helyzetet. Ráadásul – pedig ettől nagyon tartottam –  az is hamar kiderült, hogy a pácienseink erre pozitívan reagálnak. Sokszor előfordul, hogy ők is kutyával érkeznek a rendelőbe, és ez mások arcára is mindig mosolyt csal és jókedvre deríti őket, főleg a gyerekeket. 

Most már ott tartunk, hogy szó szerint csalódottságot látok rajtuk – és nem csak a gyerekeknél -, ha valamilyen oknál fogva nincs ott velem Johnny.

Johnny nem egy képzett terápiás kutya, de pici kora óta gyerekekhez szokott. Nem nyalakszik, nem ugrál, nagyon nyugodtan viselkedik a rendelőben. Igaz, néha fel-felugat, ha olyanja van.

Gyakran meg is jegyzik, hogy ő biztos már idős kutya, pedig nem (2019 januárjában született), csak ilyen a természete.

Johnny támogató kutyaként van jelen a rendelőben. Ez nálunk azt jelenti, hogy – főként a gyerekeknél – vonzza a figyelmüket, és olyan esetekben, amikor ők kicsit kényelmetlenül érzik ott magukat, akkor Johnny a jelenlétével segít ezt oldani. 

Erre egy jó példa az, amikor egy 4 éves kislány először volt nálunk, aki a vizsgáló szobába se akart bejönni. Akkor Johnny odaállt mellé és – miután egy kapaszkodós hám mindig van rajta -, a kislány ezt meg tudta fogni, és így már egy játékos élmény lett számára a szobába való belépés a kutyával.

Segíts barátaidnak, ismerőseidnek, oszd meg velük!