Testünk úgy működik, mint egy diktafon. A jó és rossz élményeket egyaránt tárolja és emlékszik rá.
Sejtemlékezetünkben tároljuk mindazokat a megoldási sémákat, melyek segítenek nekünk megoldani az élet által elénk hozott helyzeteket. Ezek lehetnek ütőképes jó megoldások vagy jobb híján használt, elkerülő magatartásformák, félmegoldások, melyek lenyomatként sokszor több frusztrációt, dühöt és fájdalmat hagynak bennünk, mint valósan jó megoldási mechanizmust.
Mindezek a felgyülemlő érzések nyomot hagynak a szervezetünkben, az izomtónusunkon, a biomechanikánkon, a gerincünk állapotán, a testtartásunkon. Az izom, fascia, kötőszövet…stb. mind-mind érzelmek lerakodásának a területei, ahol a stressz okozta feszültségek „lerakódnak” feszülést eredményezve ezekben a szövetekben. 

Feldolgozás és a sejtemlékezet átírása

A tapasztalt élmények feldolgozásának és a sejtemlékezet átírásának (mely tapasztalati úton történik) első lépése az, hogy a megélt fenyegető érzelmeket egy biztonságos élethelyzetben és biztonságos körülmények között lehet ismételten megélni, miközben nem kapcsolódnak hozzá fenyegető, életveszélyes élethelyzetek.

A sejtemlékezet, stimulus hatására megjeleníti, mintegy ”feldobja” nekünk ezeket az érzelmeket. Helyette az érzelmek megélését szerető, megértő, megértő környezet és segítő, útmutató terápia támogatja.

Ezek új, a félelem és kompenzáció szűrője nélkül működő megoldási stratégiaként válnak életünk részévé, ahol az érzelmek megélésének teljes tartománya lehetővé válik a mindennapokban.

Amennyire fájdalmasnak, blokkoltnak, sérültnek, diszfunkcionálisnak éljük meg fizikális állapotunkat, annyira szabad és spontán az érzelmi cselekvőképességünk is a mindennapi életben.

Testünk feszült állapota és érzelmi cselekvőképességünk szabadsága egyenes arányban áll egymással. Amilyen mértékben fájdalmasnak, blokkoltnak, sérültnek, diszfunkcionálisnak éljük meg fizikális állapotunkat, olyan mértékben leszünk hatványozottan erősebbé, bölcsebbé, tapasztaltabbá,
felszabadultabbá, megértőbbé kreatívabbá, sikeresebb útkeresővé, ha bátorsággal, hittel és támogatással merünk nekifogni blokádjaink és traumáink feldolgozásának.

A fentiek miatt a kezelés megkezdése előtt elengedhetetlen, hogy a terapeuta a kezelendő személlyel átbeszélje az anamnézist, megbeszélje a kezelés dinamikáját és azt, hogy a kezeléstől mi várható.